Varázsoljunk tavaszt! A borongós napokon igazán jólesik zöldet enni, a zsenge zöldborsónak például nem lehet ellenállni. A legfinomabb dolgok a hátsó kertben teremnek, ha sikerül, még télire is marad a föld zamataiból. Ha már zöld, legyen a társa is az, rántott cukkini lett a kísérője. A borsó egyébként éretlen még, amikor zöld, éretten, azaz száradtan sárga (vagy zöld) színűvé válik, ebből lesz a hántolt felesborsó és a mítikus sárgaborsófőzi. Magas fehérjetartalma miatt a vegetáriánus étrend alapanyaga, érdemes kipróbálni például a frissen sült kenyérre kent borsópástétomot. A 19. században egyébként már készítettek borsókolbászt is.
Az egyik legrébben ismert zöldségféle, vad ősei több mint 5 ezer évvel ezelőtt éltek. Afganisztán és Abesszínia a borsó két őshazája, egyiptomi ásatások során a Nílus-deltájából 4000 éves borsószemek is előkerültek. Később a görögök és a rómaiak gazdasági haszonnövényként tartották. A középkorban mindenütt termesztették, szarvasmarháknak adva fokozta a tejtermelést, a borsószalma pedig a juhok legfontosabb téli takarmánya volt. Az emberek szárazon rágcsálták vagy borsópürét készítettek belőle. A zöldborsót a XVI. századtól fogyasztották, először mint drága különlegességet: a „divatos és őrült hölgyek" nagy lakomák végén, titokban csipegették egy 1696-os francia feljegyzés szerint. Eleink már a vándorlás idején megismerhették, elnevezése egyébként ótörök.
Magas a B1, B2, és C vitamin tartalma, rostban gazdag. Fehérjetartalma háromszorosa a burgonyáénak. Erősíti az érrendszert, segítik a zsírok és fehérjék lebontását. Szabályozza a vérnyomást, az emésztési rendellenességeket. Magas a növényi ösztrogén (fitoösztrogén) tartalma is. A termékenységet is jelképezte más társaival együtt, így esküvőkor is fogyasztották régen, az ifjú párt is borsószemekkel dobálták meg. Vastartalma fáradékonyság, vérszegénység ellenszere, erősíti az immunrendszert és jobban forog tőle az agyunk.
Ezért aztán zöldborsófőzit készítettem lefagyasztott tavaszi zsenge alapanyagból. Fél kilót szórtam volna egy fej, zöld színű oliva olajon megdínsztelt hagymára, de közben jó pár szemet elcsipegettünk belőle, nem titokban. Ami az edényben végezte, azt egy kávéskanál pirospaprikával megszórtam, és hagytam párolódni 4-5 percig. Közben vizet melegítettem, majd ráöntöttem úgy, hogy egy ujjnyira elfedje a borsót. Adtam hozzá egy gerezd fokhagymát is. Még öt percig főztem lassú tűzön, majd a felét leturmixoltam a fokhagymával együtt és hozzákevertem 2 dl tejszínt valamint egy evőkanál burgonyakeményítőt, ezt aztán hozzáöntöttem az edényben várakozó borsókhoz. Melegítettem még 2-3 percig, hogy főzelék állagot öltsön. Megsóztam. Nem érdemes sokáig főzni, mert megkeményedik, ráadásul így több értékes anyag marad benne. Két zöld cukkinit alaposan megmostam és felkarikáztam. Sűrű, enyhén sós palacsintatésztát készítettem, ebbe mártogattam bele a zöldségeket, majd forró olajban kisütöttem. Tálalásnál friss zööööööld petrezselyemmel kínáltam.