Miért nevezik azzurrinak az olasz válogatott focistákat és sportolókat, miközben Olaszország zászlója zöld, fehér, piros? Nem hagyott nyugodni a kérdés, így rákerestem: a Savoyai-dinasztia színe volt az azzurro vagyis savoyai-kék, az ország egyesítésében fontos szerepet játszó uralkodó család jele egy fehér pajzs volt vörös kereszttel kék alapon. A Savoyaiak uralkodásának idején lépett először pályára az Olasz Királyság fociválogatottja a mítikus azúrkék mezben és a dinasztia szimbólumával 1911. január 6-án Milánóban egy barátságos meccsen, éppen a magyar válogatott ellen. (Az eredmény 1-0, 22. perc: Schlosser). Így kezdődött.
A II. Világháború után, amikor Olaszország köztársaság lett, a címert eltávolították, de a kék szín megmaradt. (Hasonló a helyzet a hollandoknál is: bár a zászlójuk piros, fehér, kék, a királyi család színe a narancssárga, így ezt a színt használják a válogatott meznél is.)
(Giacinto Facchetti csapatkapitány a klasszikus azúrkék mezben.)
A különleges azúrkék szín tehát a Savoya dinasztia színe, az olasz nemzet színe, ősi eredetűnek tartják. Állítólag 1366-ban VI. Amadeusz megszökött a velencei rabságból 17 hajóval és 2000 emberrel. A vezérhajón a szokásos savoyai címer mellett egy nagy kék zászló is lobogott aranykoronával és Szűz Mária képével mely a "Boldogságos Szűz Mária, segítsd a keresztényeket!” könyörgést jelképezte. Ezért az olasz nemzet színe a monarchia történésze, Luigi Cibrario szerint a Szűz Mária által megszentelt ég kékje.
A Savoyai-házból való II. Viktor Emánuel volt az egyesített Olasz Királyság (1861-1946) első uralkodója. Nagy vadász, nagy ínyenc és nagy ivó hírében állt. Szerette a hagyományos piemonti borokat, különösen a Barolo-t. Kedvelt ételei a tajarin (amely a tagliatelléhez hasonló, de annál sokkal vékonyabb piemonti tésztafajta), a vadhús, a kemény tojás apróra vágott petrezselyemmel és olajjal valamint a Gran Bollito Piemontese voltak. Utóbbi egy különleges főtt marhahúsos étel. Ez a fogás nem készülhetett másból, mint piemonti marhából, “amelynek megfelelő karaktere volt, jól táplálták, nem volt munkára fogva és nem sportolt “ – pontosan így írta elő annak idején az Olasz Főzőakadémia.
Az uralkodó nagyon szerette a Bagna cauda-t (szó szerint fordítva: meleg fürdő) is. Ez az egytálétel egy nyers zöldségekhez illő meleg fürdő, forró szósz, amelynek az alapja fokhagyma, olivaolaj és sós szardella. A hagyomány szerint a betakarítási időszakban fogyasztották, az ősz és a tél eledele. Úgy tartják, azért készítették először a parasztok, hogy elnyomják a szüretelésnél a préselt szőlő édes, gyakran szinte émelyítő illatát. Különféle szezonális zöldségekkel (nyers vagy sült hagyma, paprika, káposzta, csicsóka, répa, zellerszár, főtt burgonya és még sok más zölség) tálalják, olyan, akár egy mártogatós: igazi társasági (meccsnézős) étel. Piemonte tartomány déli részének tipikus ételéhez az ott élőknek nem volt nehéz beszerezni a hozzávalókat és a sós szardella manapság is nagyon sok ételük alapanyaga. Régen az Alpok kereskedelmi útvonalain, a sóutakon át került Itáliába, amikor még Nizza és környéke is a Savoyaiaké volt. A legenda szerint a sózott szardella kereskedelme volt a módja a só forgalmazásának, mert így annak magas vámját nem kellett megfizetniük a fifikás kereskedőknek. Azonban az igazság az, hogy a sózott szardella olyan drága volt, hogy csak megfelelő mennyiség eladása esetén érte meg forgalmazni.
Egyesek szerint a meleg mártogatós eredeti receptjének alapja a dióolaj volt, manapság vajjal, főzőtejszínnel, tejjel, darált dióval is gazdagítják. Terracotta tálban (fujot) tartják elkészülte után, amely alatt gyertya ég, hogy meleg maradjon a mártás. A forró szószhoz testes vörösbor illik. Ha a hagyományos ízvilágot szeretnénk megismerni, akkor Barbera, Nebbiolo, Barbaresco, Dolcetto ajánlott hozzá.
Szóval az esős, hűvös időjárás beköszöntével együnk meleg fürdőt! A Bagna Cauda elkészítésítése: 100 g szardellát mossunk le egy kis pohár vörösborban majd szalvétával itassuk le róla a nedvességet. Szeleteljünk fel nagyon vékonyra 7 fokhagymagerezdet és áztassuk be egy órára fél pohár tejbe. Ezután lassú tűzön melegítsük a tejet a fokhagymával. Egy serpenyőben 50 gr vajat és fél pohár olivaolajat melegítsünk (de ne hevítsük túl), keverjük hozzá a fokhagymás tejet. Főzzük addig, amíg a fokhagyma jól feloldódik. Csak ezután keverjük hozzá a szardellát és ezt is kevergessük lassú tűznél legalább 20 percig, amíg a szardellák is püréhez hasonló állapotot vesznek fel. Ekkor van kész a forró mártogatós, melyhez adhatjuk is a szezonális friss zöldségeket, de akár párolhatjuk vagy grillezhetjük is azokat.
Étkezés közben aztán megvitathatjuk az aktuális híreket a Savoyai dinasztiáról, ugyanis a családon belül áll a balhé: 2006-ban Savoyai Amadé, Aosta 5. hercege saját magát nyilvánította a Savoyai-ház fejévé és Savoya hercegévé. Viktor Emanuel herceg, aki II. Umbertó király legidősebb fia, és a "Savoya hercege" cím jogos viselője, ezt nem tűrhette és bíróság elé vitte a kérdést. Azóta is pereskednek…
