Modenával és a magyarokkal kapcsolatos az egyik legrégebbi latin nyelven fellelhető imádságos vers Olaszországban: a város falait védő fegyveres őrök és a nép intézték a város védőszentjéhez, Szent Geminianushoz, aki már egyszer teljesítette a kérésüket. A legenda szerint először Attila és a hunok ellen kértek védelmet a modenaiak és akkor sikerült megmenekülnie a településnek.
“Flagello di Dio” azaz Attila, Isten ostora Castelfrancoból Modena felé tartott, hogy tűzzel vassal elpusztítsa azt. A nép kérte San Geminianot, hogy közvetítse Istenhez könyörgésüket. A városra köd borult, akkora, hogy Attila nem találta meg a települést, elment közvetlenül mellette és másfelé vette az irányt. Egy másik legenda szerint viszont bement Modenába, de a köd miatt ezt nem vette észre, a harmadik variáció szerint pedig Geminiano összegyűjtötte az emberek pénzét és átadta azt Attillának, ezért homályosult el Attila látása… A modenaiak később ismét védőszentjükhöz kellett fordulniuk segítségért, megintcsak miattunk: „védj meg minket a magyarok nyilaitól.” Azaz „ab Ungerorum nos defendas jaculis.” Ismerős? A könyörgés a 900-as évek legelején születhetett, Ludovico Antonio Muratori olasz történésznél olvasható először 1738-ban.
A modenai vers éberségre inti az őrszemeket, figyelmeztetve a váratlan pogány támadás veszélyére:
“Óh te, ki ezen falakat őrzöd, Ne aludj, intelek, hanem légy éber!”
“O tu qui servas ista moenia, noli dormire, moneo, sed vigila!”
Majd a város védőszentjéhez, Szent Geminianushoz fohászkodik, akinek sírja a róla elnevezett templomban található és aki már egyszer megmentette a várost:
“Most arra kérünk, bár rossz szolgáid vagyunk – A magyarok nyilaitól ments meg minket.”
“Nunc te rogamus, licet servi pessimi, ab Ungerorum nos defendas iaculis.” (A magyarokat akkoriban magiari vagy ungari néven illették. )
A dal hálaadással zárul a védőszent oltalmáért:
“A magyarok elvetemült népe végül már gyújtogat s mindenki elveszti lakhelyét: de a szent övéinek falait megőrzi.”
“Tandem urit Hungarorum gens nefanda et cunctorum loca perdit: sed suorum Sanctus servat moenia.”
A könyörgés egyébként ismét meghallgatásra talált...
A magyarok 898 és 955 közötti több tucat nyugati és déli kalandozásának I. Ottó német-római császár nagy augsburgi győzelme vetett véget. A harcosok portyázásaitól rettegett egész Itália, az olasz nép félelmét és kétségbeesését nem egy krónikás feljegyezte. Számos, a mai napig ismert helységnév őrzi nevében a jelenlétet, tudható meg egy gyűjtésből: így Lòngara, egy Vicenzához tartozó kis település, vagy a Verona melletti Ongarina. A magyarokról kapta nevét a Gorizia környékén található Vogarisca is, Bologna és Mantova egy-egy külvárosát pedig még a 13. században is Ungariának hívták. De előfordultak Friuliban éppúgy, mint Padova vagy Bologna környékén olyan elnevezések is, mint Magyar Gázló, Magyar Kikötő, Magyarok Tábora, Pogányok Háza, Magyar Part.
A mostanság békés céllal Modenába érkező magyarok biztosan találkozni fognak a település és a tartomány egyik tradicionális ételével, a gnocco fritto-val. Bárok, vendéglők és éttermek is táblákon nagy betűkkel hirdetik, hogy náluk készítik az eredetit. Főétkezések között vagy előételként szokták fogyasztani. A gnocco fritto sült gombóc, galuska, nudli, csomó vagy leginkább dudor. Nagyon egyszerű a receptje, nem más mint kenyértészta forró olajban kisütve, hasonló a mi kenyérlángosunkhoz. Emília-Romagna tartományban különbözőképpen hívják, például crescentina, torta fritta vagy tájszólásban “chisulén” (ha már a magyarok kalandozásainál tartunk, nem úgy hangzik ez, mint hogy “kisülén”?) Modenában legtöbb helyen kis négyzeteket vagy rombuszokat vágnak a kinyújtott kenyértésztából és kisütés után prosciutto crudo, cotto, salamino vagy formaggio a töltelék.
Hozzávalók: 500 gr liszt, cc. 180 ml víz, 12 gr élesztő, 70 gr zsír, 10 g só, 1 kis kanál cukor. Törjük apróra az élesztőt, keverjük hozzá a cukrot és öntsük le 50 ml langyos vízzel. Keverjünk bele két kanál lisztet, fél órát hagyjuk pihenni. A lisztet rakjuk tálba, készítsünk mélyedést a közepébe, öntsük rá az élesztős keveréket, tegyük hozzá a zsírt, a sót pedig keverjük el a maradék langyos vízben és ezt is öntsük hozzá. Dolgozzuk addig a tésztát, amíg homogén, sima felületű nem lesz. Képezzünk belőle labdácskát, metszünk bele egy keresztet és rakjuk vissza a kilisztezett tálba. Takarjuk le és hagyjuk négy órát kelni, míg háromszorosára nő. Kilisztezett deszkán nyújtsuk vékonyra, vágjunk 8-10 cm-es formákat. Egy serpenyőben forrósítsunk olajat vagy zsírt és süssük ki a gnocco-kat. Még melegen tálaljuk, kézzel szétválasztva tehetünk a közepébe szalámit, sonkát, sajtot, mortadellával isteni, de a gyerekek mogyorókrémmel is igen kedvelik.