Szigorúan hétpecsétes a receptje több mint 100 év óta, még a nevét is levédetették. Ez az olasz “Torta Barozzi”. Természetesen minden Modena megyében élő háziasszony tudja a titkos összetételt. A szomszédom is felhívta rá a figyelmemet és megosztotta velem az édesanyja receptfüzetében találhatót. Majd hallottam és elolvastam még vagy húsz félét, persze mindegyik különböző volt. Annyira kíváncsi lettem, hogy elmentünk megkóstolni az eredetit Vignola történelmi belvárosának cukrászdájába, aztán készítettem egy másolatot: kikísérleteztem a magam Barozziját. Így most már én is birtokában vagyok egy tuti receptnek, és felvehetem a "faterom odaadta a Golfot, jöttök egy körre kicsi csírák" tekintetet. Úgyhogy meg is osztom veletek a titkot. Ezt sütöttem meg Flóra SAD receptversenyére.
A "fekete tortát", ahogyan először nevezték, egyébként Eugene Gollini kísérletezte ki az előbb említett olasz kisváros, Vignola központjában 1887-ban nyílt cukrászdájában. A mester nagyon szeretett kutyulni, napról napra tökéletesítette receptjeit. Ez a sütije a sok közül végül olyan jól sikerült, hogy rövid időn belül a település szimbólumává vált. 1907-ben a szintén vignolai világhírű építész, Jacopo Barozzi tiszteletére születésének negyedik centenáriumán keresztelték "Pasta Barozzi"-ra, végül "Torta Barozzi" lett. 1948-ban a nevet le is védették. A legtöbbet utánozni kívánt tortaféleségek egyike Modena környékén. A Barozzi típusú tortaként elnevezett sütemények hasonlóak, de mégsem egyeznek az eredetivel. A Barozzi-őrület jó példája, hogy az utóbbi években már divatba jött a Barozzi ízű fagylalt is.
Földimogyoró, mandula, kakaó és kávé – a majdnem biztosra vehető összetevők közül néhány. Liszt nincs benne. A megfelelő mennyiséget és a torta pontos elkészítési módját, ahogy említettem, még mindig szigorúan őrzik a Gollini leszármazottak, akik ma is ugyanabban a cukrászdában készítik nap mint nap minőségi összetevőkből és teljesen házilag dédapjuk csodáját. Milyen jól teszik… Egyszóval, hogy mi van benne pontosan, rejtély. A megfejtés egyedül a Via Garibaldi 1. szám alatt található Vignolában, manapság is ezrek zarándokolnak érte a díjazott cukrászdába.
Összegezve mindent, amit megtudtam róla, végül így határoztam meg a mennyiséget és az összetevőket: 150 g földimogyoró (a pucolni való, nem sós), 150 g mandula, 200 g nádcukor megőrölve, 100 g kakaópor, 100 g vaj, 5 kiskanál őrölt kávé, 4 tojás, 1 vaníliás cukor, 1 csipet só.
Megpirítottam egy picit a héjától megfosztott mogyorót és a mandulát majd kávédarálón ledaráltam őket, csodás állagú lisztet kaptam. Hozzákevertem a porrá őrölt cukrot, a kávét és a vaníliás cukrot. A tojássárgákat kikevertem a vajjal és hozzáadtam a száraz összetevőkhöz, mellyel jól elkevertem. Végül a fehérjét felvertem egy csipet sóval és óvatosan beleforgattam a tésztába. Sűrű állagú masszát kaptam. Egy tortaformát kibéleltem sütőpapírral. Beleöntöttem a tésztát, elsimítottam és 160 fokon 30 percig sütöttem. Ha nagyon sötétedne a teteje, fedjük le az utolsó 10 percre egy sütőpapírral.
A tortát aztán továbbgondoltam. Kíséretként fügeesszenciás joghurtot készítettem hozzá. Néhány szem fügének kikapartam a belsejét, lassú tűzön egy kicsit lekvárosítottam. Elkevertem natúr joghurttal és fagylaltformában raktam a mélyhűtőbe. A sütemény mellé kínáltam. A torta olyan ízletes lett, hogy Barozzi vagy sem, néhány szempillantás alatt egy morzsa nem maradt belőle: a siserehad addig kóstolgatta, míg már nem volt mit.
Legközelebb változtatok a magok arányán. Aztán meg kipróbálom majd, hogy milyen lesz, ha egy kis rumot is teszek bele… Most ugrott be, hogy Vignolában terem egy híres szilvafajta, lehet valami belőle a sütiben is? Azzal is lehetne kísérletezgetni…
