Állt a bál a múlt héten, céllövölde, ringlispil, plüss szív mérgezés meg édes sült disznóvér, ahogy az olasz karnevál idején illik. Utóbbit ugyan csak megidéztük, nápolyi ismerősöm említette süteményevés közben, hogy náluk is elmaradhatatlan kelléke a farsangi mulatságnak a chiacchiere (lárifári), becenevén bugie (hazugság) alias frappe (mesebeszéd), azaz összefoglaló nevén csörögefánk. Hozzá pedig a sanguinaccio, az édes disznóvér. Nagyot nyeltem, de nem hagytam magunkat, csigavér, gondoltam, majd visszavágtam, nálunk meg lehetne véres hurka torta. (Szeretném megkérdezni Váncsa Istvánt, végülis nem lenne hülyeség, ha só helyett kis cukrot raknánk a hurka alapanyagba, megbolondítanánk egy kis fahéjjal és tortaformában sütnénk ki, ugye?) A csörögéről múlt héten írtam, ha sanguinaccióhoz tervezzük fogyasztani, illő disznózsírban kisütni. Az édes véres csemegéhez többféle elkészítési opciót is leírok, lehet válogatni szájíz szerint… Én inkább nem készítettem el, csak mert nem volt a kamrában disznó, azért.
A forgácsfánk a taljánoknák is hagyományokon alapuló sütemény, régen a 16 évesek felnőtté válását ünnepelték ezzel a süteménnyel. A csöröge kísérője, a “sanguinaccio dolce” a déli régiókra jellemző, főképp Lucania e Campania környékén. Tömény krém, amelynek alapja a keserű csokoládé és a friss disznóvér, amely enyhén savanykás ízt ad az édességnek. A fejem fölött most buborékokban megjelentek a gondolataim... Tradícionális lucaniai konyhákban vörösborral keverik, kandírozott gyümölccsel és mazsolával gazdagítják. Campaniában, főképp Nápoly környékén pedig tejjel dúsítják a vért. 1992-től egyébként tilos disznóvért árusítani Olaszországban, így ez a házi disznóölések csemegéje manapság, és továbbra is a régi, hagyományos módon készítik. Ahol nem ragaszkodnak a régi receptúrákhoz, ott már kivéreztették az édességet és tejjel helyettesítik. Farsangkor is általában ezt a változatot találni csak.
A gyönyürűen csengő “túrta dé hanc dé pórhel”, azaz dallamtalanul disznóvér torta Bergamóban úgy készül, hogy fél liter disznóvért leszűrnek, legyen csomómentes, azért, majd fél liter tejjel keverik, beleraknak 200 gr cukrot, 2 kanál lisztet és egy tojást, összekeverik, tortaként kisütik vagy kelyhekben tálalják.
Délebbre a “sangodoce” -hez 1 kg cukrot összekevernek 50 gr liszttel, 250 gr kakaóval vagy keserű csokoládéval és hozzákevernek fél liter tejjel elkevert 1 liternyi disznóvért. Felmelegítik. Nyilván csak az íze miatt hozzáadnak még 50 gr zsírt, fahéjat, folyamatosan keverik, majd amikor krémes állagot öltött, 200 gramm kandírozott cédrátot kevernek bele. Leveszik a tűzről, és hogy megadják a módját, üvegkelyhekbe töltik. Forgácsfánkkal kínálják.
Ha a “dolce di sangue di maiale” elkészítéséhez kapunk kedvet, akkor 1 liter vérhez egy pohár tejet adjunk, majd 4 felvert tojást és vaníliát. Készítsünk linzer alapot, terítsük a tortaforma aljára, majd öntsük rá a véres tölteléket és 180 fokon süssük ki. Melegen tálaljuk. Ízesíthetjük narancshéjjal, dióval, rummal is.
A “torta col sangù dal nimal” pedig sós torta állatvérrel. Tradícionális észak-olasz étel.
Nos ha még rendben van a gyomor, akkor mindezek után nyugodt szívvel ajánlom kedvenceimet, Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába és A hullámzó Balaton című könyveit, vagy a hozzájuk kötődő Taxidermia című filmet.