A csokoládé fogyasztása függőséget okoz – állapította meg néhány tanulmány. Nem tudom, erre a következtetésre hány tudós hány munkanapot áldozott. Én magam is nagy csokikutató vagyok, szerintem vagyunk még egy páran, akik erre mindenféle tudományos ismeret nélkül is képesek, mármint kutatni a csoki után. A december ráadásul csokoládémérgezés közeli állapotot is tud produkálni.  A másik dolog, ami foglalkoztat: mivel nem születtem Kínában, ezért most nincs esélyem sem, hogy helyet kapjak a “szok kici”, szám szerint hét életmentő golyó egyikében, amit egy kínai épített. Így nem lehetek a kevés kiválasztott egyike, akik a világvége után az emberi faj megmentője lesz. Az óriásgolyók fennmaradnak a vízen és mindenféle hasznos holmi van bennük, például morzsaporszívó. A modern kori Noé bárkájáról lemaradok, ez kiborít, így nem maradt más, mint csokiba ölni a kétségbeesésemet (nem, nem két shake-be, bár az sem rossz). Bonbonokat készítettem, kiváló karácsonyfára szaloncukornak vagy ajándéknak, márha marad, ugye. Nálunk az  első adag épp csak a fotózást élte túl. Ez egyébként egy  EGÉSZSÉGES bonbon :-P  így az év és világvége előtt, mert aszalt gyümölcs a töltelék, amely főtt mustban fürdött órákig, a pocakjukba pedig balzsamecettel megbolondított marcipán került.

Az Istenek eledeléről, a kakaóról írtam korábban, jöjjön hát  a folytatás, a csokoládé. Az első dokumentált csokiszállítmány 1585-ben ért partot Sevillában. Az aztékok csodásnak tartott sűrű italának formájában ismerték meg az európaiak. A hagyományos eljárással előállított szilárdabb csokoládé  is azték eredetű. A megpörkölt és kővel összezúzott kakaóbabból előállított zsíros kakaómasszát folyadékkal feloldották, a spanyolok a természetes keserűségét vaníliával és cukorral enyhítették, fűszereket kevertek hozzá, de már mellőzték az indiánok által használt csilit és borsot. Ez az aromás ital volt a  xocoatl, azaz csokoládé. Ősi eljárással kezdték el készíteni az akkor még spanyol fennhatóság allatt álló szicíliai Modica manufaktúráiban  is: ügyeltek arra, hogy a kakaómassza hőmérséklete ne haladja meg a 40 C^o-ot,  hőkezelés valamint kakaóvaj hozzáadása nélkül,  a temperálást is kihagyva  nádcukorral dúsították és aztán ízesítették. A mai napig így készítik ott a csokoládét.

A spanyolok sokáig titkolták a kakaóitalt. Az expedíciókkal szerzetesek is utaztak az Újvilágba, egyikük küldött  kakaóbabot a zaragozai apátnak, aki Európában elsőként készített belőle csokoládét. (Ez még igen keserű volt, nem sokan lelkesedtek érte). Később kakaóbab ültetvényeket is létrehoztak. A spanyol befolyásnak köszönhetően került Olaszországba a csokoládéital jónéhány évvel később. V. Pius pápa szerint "az ital fogyasztása nem jelenti a böjt megszegését", és szerinte egyáltalán nem valószínű, hogy bárkinek is szokásává válhat az ital "élvezete", olyan borzasztónak találta. 1606-ban Firenzében, Velencében és Torinóban már készítettek csokoládéitalt. Később  a csokoládéivás a napkirály udvartartásában is szokássá vált, itt vízzel hígították fel. Angliában, Oxfordban is elkezdték felszolgálni egy kávézóban. A 17. században elterjedt a fogyasztása az európai nemesek körében – luxusnak és státuszszimbólumnak számított.

Velencében a 18. században nyíltak meg az első kávéházak, ahol csokiitalt is árultak. Versengtek, hol készítik az ízletesebbet, új változatokat is kitaláltak. Csodás hatást tulajdonítottak az italnak, sokféle baj elmulasztójának tartották, patikákban is árulták. Minden társadalmi osztályt megfertőzött a csokoládé iránti szenvedély, aki csak tehette, reggelente elfogyasztott egy forró italt, hogy jól induljon a nap. Akkoriban egyébként még  zsíros, sűrű volt az állaga a nedűnek. Giacomo Casanova például egy habverőt és mindenféle típusú kakaómasszát tartott magánál, akárhova utazott. Saját maga törte porrá a csokoládét, majd vízben vagy tejben oldotta fel és hosszasan keverte, míg könnyű hab nem keletkezett a tetején. Udvarlása rítusához hozzátartozott, hogy szíve hölgyét meghódítandó, csokoládét ajándékozott neki. Meg volt győződve róla, hogy az ital afrodiziákum. “Még a legjobb pezsgő sem okoz olyan mámorító érzést, mint a szerelem elixírje. Semmi sem jobb, mint inni egy csokoládét szerelmeskedés előtt és után” – tartotta.

1802-ben Bozetti találta fel azt a masinát, amely elősegítette a kakaópaszta finomítását, a cukor és vanília hozzákeverését. Angliában később már 300 kg csokoládét tudtak előállítani naponta, majd egy holland feltalálta a módszert, hogyan nyerje ki a kakaóbabból az olajat és azt miképp alakítsa kakaóporrá és vajjá. Ez az eljárás lehetővé tette a csokoládé szilárd állapotúvá tételét, azaz a megszületett az első  tábla csokoládé.  Azonban ezt még továbbra is leginkább arra használták, hogy csokiitalt készítsenek belőle. Az angol Fry jött rá, hogy ha kakaómasszához kakaóvajat és cukrot kever, lágyabb ízt kap, így  alkotta meg az étkezési csokoládét. Olaszországban tört mogyorót tettek bele és praliné formájában árulták egyesével becsomagolva. Egy svájci gyertyakészítő kezdte hozzákeverni a tejet és mutatta be az első tejcsokoládét.

Ismert nevek jönnek: Nestlé találta ki, hogyan vonják ki a vizet a tejből, mert javítani akart a csokoládé eltarthatóságán. Lindt találta fel a konsolást, azaz kenőgyúrást vagy  finomítást, amellyel még homogénebbé lehetett tenni a csokoládét:  így állították elő például a “Fondente” sötét színű csokit. A Nutelláról szóló írásomban említettem, hogy 1945-ben Ferrero készített mogyorópasztás tömböket, ebből született később a mogyorókrém ötlete. A csokoládét Magyarországon  elsőként 1704-ben Palocsay György huszárszázados említette egy levélben. Gróf Telki Pál 1697 nyarán egy rotterdami kávéházban kóstolta meg a „csukulater”-t, itthon melegített német sernek nevezték. Csak a Gerbeaud és a Stühmer Csokoládégyár tudott talpon maradni a 19. században. Gerbeaud Emil cukrász és csokoládégyáros, császári és királyi udvari szállító honosította meg a mitikus konyakos meggyet. Aztán jött a mogyorós, a Melba, a Francia kocka, a Tibi, a Vadász szelet… A csokoládé sikere, legyen az tej, keserű vagy fehér  - töretlen. Hosszú távon, a következő évtizedekben a kakaó kereslete várhatóan meghaladhatja a kínálatot, ez az árak emelkedését fogja okozni, ezért is érdemes nagyobb mennyiséget tárolni...

Szeretném kihangsúlyozni a csokoládé jótékony hatásait (és egyben további mentséget találni a fogyasztására):  a Kuna indiánok házi csokoládéfőzeteikkel tartják karban az egészségüket, tegyünk mi is így. A kakaóban és csokoládéban található teobromin serkenti az idegrendszert és vizelethajtó hatású (emiatt az anyag miatt mérgező a kutyáknak és macskáknak a csoki). Kalcium, magnézium, foszfor, vas, Vitamin-A,-B,-C,-D,-E, koffein, ezek is találhatóak benne. A fekete csokik nagy mennyiségben tartalmaznak antioxidánsokat és gyógyító hatású flavonoidokat.  A 70%, vagy afölötti kakaótartalommal bíró csokoládék enyhe véralvadásgátló hatásukon keresztül segítenek megelőzni a szív- és érrendszeri problémákat. Köhögés remek ellenszere is. A csokoládéban lévő anyagok beindítják szervezetünk boldogsághormon termelését. Az így felszabadult endorfin és egyéb hormonok többek között fájdalomcsillapító hatással bírnak. A csokitól a bőr fiatal és feszes lesz.

Az év és világvégi mustos, marcipános aszalt gyümölcs bonbonokat hirtelen ötlet szülte, a bolt édesség részlegén láttam meg egy üveg főtt mustot (mosto cotto), ami beindította a fantáziámat.  Kiötlöttem, mire is használjam elsőként. Szükséges hozzá 400 g aszalt füge, sárgabarack, szilva és társai. A főtt mustba áztattam be őket egy napra, de jó rum vagy mazsolabor is fürdőnek. 100 g megtisztított mandulát porrá őrőltem.  A marcipánhoz ugyanannyi mennyiségű porrá őrölt nádcukor felét fél dl vízzel felfőztem, a maradék cukrot összekevertem a mandulaliszttel majd hozzákevertem a kihűlt szirupot és néhány csepp modenai balzsamecettel bolondítottam meg, amelynek főzött must az alapja. A gyümölcsök belsejébe raktam egy-egy borsónyit a marcipánból, majd fogpiszkálót szúrtam az aszalványokba és forró gőz felett megolvasztott sötét csokoládéban forgattam meg. Almákba szúrtam bele őket, ott várták a megszilárdulást. Kiszedtem a fogpiszkálókat a kész bonbonokból, az almákat pedig megettem. Fehér csokoládét felolvasztottam vízgőz felett és ezzel díszítettem a csepp csokikat. Szelektáltam, a nem túl fotogéneket, amelyeken a fehér csoki úgy nézett ki, mintha madarak trónoltak volna felettük órákig, azonnal megettük, a többit pedig fotózás után. Díszes papírba csomagolva házi készítésű szaloncukorként a karácsonyfára is kerülhet. 

Majszolgatás közben és az agyonismételt karácsonyi filmek helyett pedig nézzük meg inkább a Csokoládé című remekművet Johnny Depp és Juliette Binoche főszereplésével. Hogy függőséget okoz-e a csokoládé? Az olvasás  biztosan, a csokoládé története után még éjjel kettőkor is képes voltam kutakodni...