Számos érdekes dolgot fedeztem fel az aranyalmáról, azaz a paradicsomról. Gnocchival, mozzarellával és bazsalikommal egyszerű de isteni fogást készíthetünk vele.
Ádám és Éva Paradicsomához annyi köze van, hogy a szó maga nemzetközi, a latin paradisus “édenkert, mennyország” nyomán, amely a görög paradeiszosz átvétele. Ez a héber pardez görögös formája, s előzménye az óperzsa pairi-daeza, “körülkerítés”, a szó a királyi és nagyúri vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott. Az édenkert almájára utal a magyar paradicsom szó, amely a „Paradicsom almája”, „paradicsomalma” kifejezésből rövidült.
A növény a burgonyafélékhez tartozik, az amerikai kontinensről került Európába, az aztékoknál az étkezés fontos része volt, xtomatlnak hívták (ebből jött a tomato szó). A franciák régen afrodiziákumnak hitték, ezért “pomme d'amour”- nak (a szerelem almájának) nevezték, de Szicília egyes falvaiban a mai napig is így hívják. 1540-ben a spanyol Hernán Cortés hozott belőle példányokat, dísznek, Olaszországban 1596-ban jelent meg, de sokkal később kezdték el termeszteni, csak az ország déli része felelt meg az életterének. Eredetileg a termés arany színű volt, amelyet pedig az olasz neve őriz máig (pomodoro, azaz „aranyalma”). De még nincs vége az elnevezése körüli keringőnek: első botanikai neve latinról fordítva a “farkasok barackja” volt (pesca dei lupi).
A nemesítéseknek köszönhetően nagyon sokféle paradicsomfajta van manapság: a terméshelyétől függően, a fehértől egészen a lila színűig, van hosszúkás, kerek, cseresznye, körte vagy paprika alakú, vastag és vékonyhéjú. Nagyon híres a kizárólag a Vezúv vulkán lankáin termő fajta, mely védett termék, a sziciliai fajták is védettek, vagy a “pomodoro cuore di bue”, azaz a salátába való ökörszív paradicsom, amelynek súlya akár a fél kilót is elérheti. A paradicsomra épülő konzervipar jellemzően Olaszországban alakult ki, Pármában volt az első gyár 1875-ban, a város közelében ma paradicsommúzeum is található. Nem sokkal előbb kezdték el megismerni és termeszteni Magyarországon, addig inkább csak dísznövényként használták.
A paradicsom növény minden zöld színű része mérgező solanint tartalmaz, amely a főzéssel sem bomlik el, ezért körültekintően kell eljárni, ne maradjon rajta a kocsány. Allergizáló fehérjéket is tartalmaz. Viszont magas a C vitamin tartalma, további fontos vitaminok és anyagok is találhatóak benne. Itt van mindjárt a licopin nevű, amelyet a prosztatarák megelőzésére ajánlanak, és főzéssel szabadul ki a rostokból. A tomatin alkaloidájából pedig gombás betegségek, gyulladásos folyamatok elleni kenőcsöket készítenek.
Bár a szezonján már túl vagyunk, azért még mindig készíthetünk licopinpürét házilag: válogassuk ki és mossuk meg az egészséges paradicsomokat, vágjuk félbe, szedjük ki a magját. Egy edényben lassú tűzön melegítsük, néha keverjük meg. Amikor már megpuhult, átpaszírozzuk. Egy kisebb edénybe öntjük a paradicsompürét és addig főzzük, amíg elnyeri a kívánt állagot. Sózhatjuk is, ha szeretnénk. Úgy járunk el vele, mint a befőtteknél, dunsztoljuk, vagy olaszosan “lázba hozzuk”.
A minap paradicsomos gnocchit készítettem. Egy korábbi írásban már említettem a gnocchit, azaz a burgonyanudlit, amelyet mángolddal elkészítve a nizzaiak “Kutyaszarnak” hívnak:
http://akonyvize.blog.hu/2012/09/11/kutyaszar_marmint_merda_de_can
A paradicsomos nudli is az “egyszerűség nagyszerűségének” példája: felteszem a gnocchinak a főzővizet. Egy serpenyőben olivaolajat melegítek, beleöntök egy liter paradicsompürét, majd belenyomok jó sok fokhagymát (ki mennyit szeretne). Épp csak rottyan egy picit, elzárom a gázt, beleszórok zöldfűszereket (oregano, majoranna, kakukkfű, citromfű, kapor). Amíg készül a paradicsomöntet, addig kifőzöm a gnocchit. Legjobb mindezt közvetlenül az étkezés előtt elkészíteni, és tálalásnál önteni rá a pürét, majd friss bazsalikommal megszórni. Önmagában de akár friss paradicsomdarabokkal és rátépkedett mozzarellával is biztos sikere lesz.
