Csak azért, mert egy étel hasonlít a kutya ürülékére, nevezzük is így? A nizzaiak nem szívbajosak, remek humorukat jelzi az is, hogy messzi földön híres mángoldos gnocchijukat (nudlijukat) régóta így nevezik tájszólásban.
A Côte d’Azur, az Azúrpart városa, Nizza jellemzője az olasz mediterrán konyha, bár a város Franciaországban található. Története során hol Olaszországhoz, hol Franciaországhoz tartozott. Autonóm politikai mozgalmak manapság is azon ügyködnek, hogy a város önálló lehessen és speciális státuszt kapjon az országon belül, Korzika mintájára. A város lakosságának 35% eredetileg külföldi, legtöbbjük észak-afrikai. De nagyon sok orosz is él itt, az 1917-es forradalom utáni cárista politikai menekültek találtak itt új hazára. Párizs után a leglátogatottabb város és nagyon népszerű volt a magyar írók és költők között is. Jókai Mór 1903 novemberétől 1904 áprilisáig, halála előtt pihent a városban. Elkerülték egymást Ady-val, aki 1904. szeptemberi első tengerparti tartózkodásáról írta, hogy oly sok magyar fordult meg ott akkoriban, hogy “még a borbélya is megtanult „köszönni és káromkodni Árpád nyelvén.” Vészi Margitnak Párizsból 1904. november 17-én kelt levelében azt írta:
“Bocsásson meg. Tizenkét napig Nizzában voltam ujra. Milyen meleg, fényes ott minden. Virág, szín, ragyogás. Itt pedig köd van, hideg és szomorúság. Tíz-tizennyolc nap mulva alighanem Budapesten leszek. Ha már fázni kell, inkább otthon fázzak. Csókolja kezeit – s a Jolánéit – szegény, fázlódó, igaz híve.” Két hónapot volt a költő a riviérán Lédával, kapcsolatukban az első hosszabb időtartam, amikor maguk voltak csupán és így nem kellett másokra tekintettel lenniük. Lédának 1905 februárjában így írt: „Nagyon szerencsétlen ember vagyok én. Nizza után éreztem csak, hogy mit adhatott volna Nizza, s most érzem csak rettentő valójában, hogy nem tudok, nem bírok maga nélkül élni…” Ahogy az “Egyedül a tengerrel” című versében olvashatjuk:
“Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
Dalol a tenger és dalol a mult,
Dalol a tenger és dalol a mult.”
József Attila 1927 nyarán töltött két hónapot Nizza közelében, Cagnes-sur-mer-ben. Ez a nyaralás párizsi tartózkodása befejező állomása volt. Tudni, hogy a házban, ahol laktak húgával, Etussal, a földszinten munkaeszközök, kocsik kaptak helyet, az emeleten pedig a francia család lakott. Itt adtak ki Attila és a húga számára egy szobát. Ez tiszta, egyszerűen bútorozott volt, de elektromosság híján este petróleumlámpával kellett megvilágítani. A vendégeket legyek és szúnyogok zaklatták és reggel korán felkeltették. Egy levélben meg is említi ezt: "az Avenue Germanie-en szedek egy csokor mezei virágot, kaktuszt, pálmát és majomkenyérfát (...). Az egész táj tele van kengurukkal, krokodillal és elefánttal, mint az egy Afrikával kacérkodó nyaralóhelyhez illik is. Csak egy rossz (...) tulajdonságuk van, s ez az, hogy röpködnek. És csípnek."
Íróink, költőink is biztosan megkóstolták a helyi konyhát. Nizzának jellegzetes ételei vannak: egyebek mellett a Fiori di zucca ripieni azaz töltött cukkinivirágok, a világon közismert Ratatouille és Soupe au pistou, vagyis zöldségleves pesztóval és persze a bevezetőben említett kutyaszar, a Merda de can (olaszul: merda di cane). Ha egy kis mediterrán hangulatot szeretnénk varázsolni az asztalunkra, mi magunk is készíthetünk mángoldos gnocchi-t.
Hozzávalók:
fél kiló mángold (spenóttal helyettesíthető)
600 gr liszt
2 tojás
1 üveg paradicsompüré
1 póréhagyma
1 teáskanál sáfrány
extra szűz olivaolaj
provence-i fűszerkeverék
só
A mángoldot megmosom, forró vízbe dobom 1-2 percre. Mixerrel apróra turmixolom. Tálba teszem a mángoldot, a lisztet és a tojást, 2 evőkanál olivaolajat és egy csipet sót. Elkezdem keverni villával, majd kézzel gyúrom tovább. Ha a tészta túl kemény, adhatunk hozzá két evőkanál meleg vizet. Labdácskát formázok a tésztából és 15 percet pihentetem, amíg elkészül a szósz. A mártáshoz egy nagy serpenyőben olivaolajat melegítek, ráöntöm a paradicsompürét, hozzáadom az apróra vágott póréhagymát, a sáfrányt és a fűszert. Sózzuk, akár egy csipet cukrot is rakhatunk hozzá, ha túl savasnak érezzük a szószt. Alacsony lángon tartjuk addig, amíg kifőzzük a gnocchi-t. Vizet teszek fel forrni. 1 cm vastagra kinyújtom a tésztát, és tésztavágóval 1,5x2 cm-es téglalapokra osztom. Így is hagyhatom vagy gombócokat formálok belőle. Beledobom a gombócokat a forró vízbe, ha feljöttek a víz felszínére, még 2-3 percig főzöm. Mielőtt kiszedjük, érdemes megkóstolni, hogy megfőtt-e. Leszűrve a paradicsomos püréhez adom, kissé átkeverem. Parmezán sajttal ízesíthetjük.
