(Kőrősi Csoma Sándor emlékére)
Ha ránk tör az ünnepek utáni januári depi vagy épp örömünket leljük a világ legértelmetlenebb dolgában (hólapátolás), merthogy nincs járvány, mégis mindenki havat hány, vagy nem hagy nyugodni minket a gondolat, hogy Tóth Gabi és Voksán Virág ombre lett, Demi Moore pedig sárosan napozott és ettől álmatlanul forgolódunk az ágyban éjszakánként, ábrándozzunk inkább a nomád életről. Ehhez jól jöhet, ha tudjuk a jakvajas tea receptjét. A tea inkább leves és sokszor árpával készítik, nagyon laktató egytálétel, fogvacogtató időkben főképp jól eshet a melegítő hatása miatt (mackófelső effektus). Könnyen elkészíthető és tárolható, gyakran használják serpák, nomádok és utazók, de sportolóknak is ajánlani szokták magas tápanyagtartalma miatt, összességében tehát épp nekünk való. Elkészítéséhez először is keressünk a közelünkben magas hegyeket, hogy tarthassunk jakot vadon, ha már ugye nem kaptunk karácsonyra, ahogy néhány napja említettem, így magunknak kell azt beszerezni. Ha mázlink van, az állat háziasított fajtáját is fellelhetjük. Ez az ázsiai emlős szarvasmarha félével könnyen kereszteződik, ezért sincs minden veszve. Ha van tibeti nagybácsink, akkor még egyszerűbb a dolgunk. Nekem nincs, az én életem sem tökéletes. A jakvajas teához egyébként Kőrösi Csoma Sándoron keresztül vezetett az utam, neki pedig egészen Tibetig.
Kőrösi Csoma a buddhisták szerint a "nyugati világ bódhiszattvája" azaz Megvilágosodott Lény, aki a jövőben Buddhává válik. Az 1784-1842-ig élt székely-magyar tudós munkássága felbecsülhetetlen értékű a keleti nyelvek és kultúrák megismeréséhez. Egyetemista korában már 13 nyelven írt és olvasott. 1819 novemberében gyalogosan extrém túrázni indult: meg akarta keresni a magyar őshazát. A Balkánon át jutott el Konstantinápolyig. Az ott dúló pestisjárvány miatt hajóval Szíriába ment, innen arab viseletben egy karavánhoz csatlakozva utazott tovább Moszulba, a Tigris folyón csónakkal Bagdadba, majd Teheránba. Szkander bég néven indult a háborúk dúlta Belső-Ázsia felé. 1822-ben érkezett Kabulba, majd Kasmír felől eljutott a nyugat-tibeti Lehbe. Tovább akart menni, de meggyőzték, hogy ez már túl nagy veszélyekkel járna. Így aztán inkább megtanulta a tibeti nyelvet. A következő éveket a phuktali kolostorban és Kanamban töltötte. Ez idő alatt végigolvasta, kivonatolta és a nyugati emberek számára magyarázatokkal látta el a tibeti nyelvű buddhista "Biblia" 325 kötetének 105 ezer lapját, összeállította a mintegy 40 ezer szócikkből álló tibeti-angol szótárt, a tibeti nyelvtanról szóló művét. Ekkoriban olvasott a mesés Shambala országáról, a buddhisták Jeruzsáleméről, amely a jugarok (ujgurok) országában van. Ez a hely a keleti felfogás szerint a bölcsesség tárháza. Meggyőződése volt, hogy eleink innen származnak. Ha élne, a mai politikusokat hallgatva ebben biztosan kételkedne.
Tibetet elhagyva 1831 májusában érkezett meg Kalkuttába, majd a következő években “Molla Eszkander Csoma a Mulk-i Rúm” azaz “Európából való Csoma Sándor írástudó” névre kiállított okmányokkal járta be Észak-Bengáliát. 1842 tavaszán újra elindult Lhászába, azonban útközben maláriában megbetegedett: Dardzsilingben halt meg, itt is temették el. Kőrösi az élete során az aszketikus életmódot folytatta, amelynek később sokszor vette hasznát: a földön aludt, nem fogyasztott alkoholt, néha még a vizet is megvonta magától. Tibeti tartózkodása alatt vált kedvencévé a jakvajas tea, amelyet néha pirított árpával, tsampával fogyasztott. Erről az őseink által is igen kedvelt gabonáról "A hős al-étekfogó és a hős nő" történetében írtam már.
A jakvajas tea elkészítéséhez jakhiányos időkben jó minőségű vaj is megteszi. Kell még hozzá pirított árpaliszt, amit a tibetiek kis adagokban, tömörítve tárolnak, hasonlóak a leveskockákhoz. Így csak belerakják egy tálba és ráöntenek egy adag forró fekete teát. Mivel most nomádosat játszunk, ujjal jól elkevergetjük a megpirított árpalisztet a teával, majd mehet hozzá a vaj ízlés szerint. Meg is sózhatjuk ha szükséges, hogy stílusosak legyünk, Himalája sóval. Kóstoljuk meg: ha ízlik, szürcsölgessük el, ha nem, öntsük ki. Vagy kínáljuk meg vele a szomszédot. Az étel elkészítéséhez nincs meghatározott arány, ízlés szerint oldunk fel a teában annyi pirított árpalisztet, amilyen állagúra és táplálóra szeretnénk. Ha cukrot adunk hozzá só helyett, édes változatot kapunk. Ha pedig még sűrűbbre készítjük el, ki is süthetjük egy serpenyőben, akár a palacsintát: a lepény hús és zöldség kísérője is lehet, de édes töltelékkel is fogyaszthatjuk.
A (jak)vajas tea szürcsölgetése közben mindenképpen nézzük meg a Himalayablues című fotófilmet!